Andrew Lloyd Webber és Tim Rice először bemutatott műve a József és a színes, szélesvásznú álomkabát (Joseph and the Amazing Technicolor Dreamcoat) volt. Ez volt az első bibliai témájú művük is. Mindez 1968-ban egy negyedórás popkantáta keretében. A siker hamar szárnyára kapta a huszonéves szerzőket (Webber az íráskor volt 19), és a kantátából musical kerekedett két éven belül. A Józsefet követő Jézus Krisztus Szupersztár népszerűségének köszönhetően a középiskolai diákszínpados musicalből pedig 1973-ban West End-musical. 1991-ben érkezett meg Budapestre József története, ahol a Madách Színház előadásában évekig futott telt házzal mielőtt bezárt volna. 2008-ban aztán Szirtes Tamás elővette a hálás darabot, és elkészítették a felújítását. Ennek a felújításnak az új játszási sorozata kezdődött el március 17-én, mit volt szerencsém megtekinteni.

Szente Vajk énekli Juda dalát (©Madách Színház)

Elöljáróban elmondanám, hogy nagy várakozásokkal ültem be a nézőtérre, hisz a musical videováltozatát (Donny Osmonddal a címszerepben) régóta ismertem, betéve tudtam. Azt a hangulatot vártam visszaköszönni a színpadról, de legjobban a fordítástól féltem, hisz az eredeti angol szöveg zseniálisan, öniróniával tele szedte rímbe a biblia verseit. Nos, vörösre tapsoltam a tenyeremet a ráadás alatt. Nem ért csalódás. Blum Tamás, kinek egyik utolsó fordítása volt a József, még ha nem is adja vissza Tim Rice szövegeinek hangulatát, megteremti a sajátját, mely legalább olyan jól passzol a műhöz. A látványvilágért Kentaur volt a felelős, aki ez alkalommal is mestermunkát végzett. Nemhogy a videováltozat önmagát sem komolyan vevő díszleteit, animációit láttam viszont, hanem erre még egy lapáttal rá is tettek a Madách produkciójában.

Igaz, igaz! Egyenes a lelke, mint a bambusznád
Csaló? Soha! Tudják meg, kik eddig meg nem tanulták!
Biztos, hogy apály után dagály van,
És biztos, hogy Benjamin ártatlan

Ahogy a napfény kell a banánnak,
Úgy kell ez a kedves fia apánknak!
Nem ő! Dehogy! Én voltam a tolvaj, engem csukass le!
Rabod leszünk! Mi itt maradunk, Benjamin, utazz te!

Tánc!

— Juda (Benjamin Calipso)

Ám hiába minden, ha nem elég jó a szereplőgárda, de erről itt szó sincs. Mindenki brillírozik. Serbán Attila, bár nem a legkedvencebb színészem, ismét bizonyította, hogy nem érdemtelenül osztja rá Szirtes Tamás a főszerepek sorát. Polyák Lilla gyönyörű volt a mesélő szerepében, mind hangilag mind megjelenésében. Az előadásban részt vettek a Madách Musical Tánciskola növendékei, akiket külön dicséret illet. Akiknek viszont tényleg kétség kívül minden tisztelet kijár, azok a tizenegy testvért alakító színészek, akik két felvonáson keresztül énekelnek, táncolnak, ugrálnak és szaladgálnak, mindezt a nézőtéren is jól érezhető jókedvvel és alázattal. Ők voltak az est igazi csillagai: Ömböli Pál, Szente Vajk, Weil Róbert, Ádok Zoltán, Barabás Kiss Zoltán, Ködmen Krisztián, Kiss Ernő Zsolt, Kasuba Gábor, Radványi Attila, Jencsiki Zoltán és Lakatos Tamás!

Közülük is kettőt emelnék ki igazán. Egyikük a fiatal Lakatos Tamás (szintén az MMT növendéke), aki Benjamint játszotta, másikuk pedig a Judát alakító Szente Vajk. A darab legemlékezetesebb pillanata volt Juda dala, a „Benjamin Calipso” Szente Vajk alakításának és a fenomenális jelmezeknek köszönhetően. Ez a betét is egyike azoknak a műben, melyek egy-egy populáris stílust parodizálnak ki, elég valószínűtlen környezetbe sodorva a bibliai alakokat – valahonnan innen eredhet a darab bája.

Polyák Lilla mint mesélő és az MMT növendékei (©Madách Színház)

A legnagyobb meglepetés számomra Gáspár László volt. Ő játszotta ugyanis az Elvis-imitátor fáraó szerepét, és azt kell mondanom, szinte olyan érzésem volt, mintha a szerepet rá írták volna. Mindkét szólója az este legviccesebb pillanatai közé tartozott. A fáraó második dala – a Szívkirály – egyébként viszonylag új szerzemény; a darab 2007-es londoni felújításában szerepelt először. Zseniális magyar szövegét Galambos Attilának köszönhetjük. Az előadás más elemeket is kölcsönzött a 2007-es West End-i bemutatótól, feltételezhetően az inspirálta a musical budapesti elővételét.

Egy lány, ki szeret őszintén
Tejben vajban fürdetném, sőt, én is fürdenék

— Fáraó (Szívkirály)

Elérkeztünk hát a produkció talán egyetlen, azonban annál fájóbb gyengepontjához: a hangosításhoz. Sajnos volt akit alig lehetett hallani, de volt akit pedig túlhangosítottak. Nem tudom, hol csúszhatott be hiba, de remélem a sorozat többi előadása már zökkenőmentesebb lesz. Természetesen a fantasztikus muzsika és a lenyűgöző előadás mindezt könnyen elfeledtette velem. S bár három év alatt kicsit megkopott a nézőtéren átívelő szivárvány, így is színesebb, mint a régi, felújítatlan Technicolor-filmek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.