akacteastab 2011. március 7. 15:12

Sting 2.0

A rock- és popsajtó váratlan, ámde örömteli esemény hírétől hangos: Sting 2010. novemberi koncertje után 2011. június 30-án a Symphonicity Tour keretén belül ismét hazánkba látogat. Sem a helyszín, sem a szereplők nem változtak, hiszen Sting – a nagy érdeklődésre és sikerre való tekintettel – „dupláz”: ezúttal is a Royal Symphonic Orchestrával lép színpadra, hogy pályafutása legmeghatározóbb dalainak szimfonikus áthangszerelésével nyújtson különleges akusztikai és vizuális élményt.

Azon szerencsések, akik ott lehettek a novemberi koncerten – beleértve e bejegyzés szerzőjét is – tudják, vagy legalábbis sejtik, hogy Sting nem csupán a közönség kedvéért ad repetát. A brit világsztár színpadi jelenlétéről sütött: számára a koncert talán nagyobb élmény, mint a közönségnek. Nemhiába, ha az ember – legyen világsztár vagy sem – a világ egyik legprofibb szimfonikus zenekara előtt áll, megváltozik a világnézete.

Ez a világnézetváltás főleg azoknál a jól ismert számoknál vált nyilvánvalóvá, amelyek a szimfonikus hangszerelés nyomán teljesen új ruhát kaptak: így például a Roxanne. És itt most csalni fogok, ugyanis rajtam kívülálló okok miatt a koncert első felét lekéstem. Így többek között olyan számok élő élvezete maradt ki az életemből, mint a Roxanne, a Russians és az Englishman in New York.


©Colin Burke 2010

Azonban Sting hamar segített pótolni e megbocsáthatatlan hiányosságot. 2010. november 26-án ugyanis nemzetközi forgalomba került a turné berlini állomásán készített CD/DVD Collection, mely tartalmazza az élő koncert felvételét és dalok CD-n rögzített hanganyagát. Bár a DVD nem helyettesíthette a koncertélményt, kiváló minőségével mégis megvigasztalt.

A megjelenésében klasszikus és modern elemeket ötvöző kiadványt leginkább a precíz (a helyszín kötelez) és kifinomult jelzőkkel lehetne jól jellemezni. Bár számomra csalódás volt, hogy a kötelező köszönetnyilvánításokon és a hivatalos szerzői jogi hivatkozásokon túl nem találtam semmi személyesebb hangvételűt a DVD dobozán, (melynek esztétikai ütőképességéből az egyik legismertebb magyar kereskedelmi csatorna emblémája illetve az eltéveszthetetlen helyen feltüntetett Made for Hungary felirat sokat levon).

A koncert felépítése első ránézésre logikátlannak tűnik. Every Little Thing She Does is Magic, Englishman in New York, Roxanne… Mindez a koncert felütéseként: csak kapkodni tudtam a fejem, olyan dinamikusan követték egymást az ikondalok, természetesen Sting személyes felkonferálásával. Kellemes meglepetésként hatott, milyen magától értetődő természetességgel invitálta be Sting közönségét dalai kulisszái mögé. Bár a legtöbb történet az elkötelezett Sting rajongóknak ismerős lehetett, élmény volt az énekes személyes előadásában hallgatni, mit súgott a múzsa a Tomorrow We'll See komponálásakor, vagy éppen mi ihlette a The End of the Game című számot.


©Colin Burke 2010

És akkor végül maga a hangzás, a zene, a zenészek. Stinggel ezen a koncerten is elmaradhatatlan gitárosa, Dominic Miller lépett színpadra, aki játékával tökélyre fejlesztette a „kevesebb több” elvét. Miller kiváló arányérzékkel találja meg azt a pontot, ahol már eltéveszthetetlen a jelenléte, de még nem fordul öncélúvá játéka. Különösen kitűnt ez a This Cowboy Song című számban.

Üdítő változatosságot jelentett annak a Brandford Marsalisnak a szaxofonjátéka, aki Sting több szólóalbumán közreműködve nagyban hozzájárult ahhoz, hogy dalok, – mint például az Englishman in New York – azzá váljanak, amik ma: kultusszá. A színpadon felszabadultan mozogva Marsalis végig azt az érzetet keltette, mintha csak a jazzbandjében, a Branford Marsalis Quartetben „improvizálgatna”. A DVD-n található interjúban el is mondja, játékával Sting éneklését igyekszik segíteni, ahhoz kíván biztos alapot, inspiráló kiegészítést adni.


És itt elérkeztünk a DVD számomra fájó pontjához. Az említett interjúban ugyanis nem szólal meg a koncert egyik legfényesebb csillaga, a vokalista (?) Jo Lawry. Hogy miért bizonytalanodok el a vokalista megnevezésnél? Mert Jo Lawry sokkal több ennél: jelenség, aki éppúgy megtalálja magát a Mary J. Blidge R&B énekesnő keményebb hangjára írt Whenever I Say Your Name-ben, mint az Alison Krauss countryénekesnő angyalhangjára szabott You Will Be My Ain True Love című számban (mely a Hideghegy című film betétdalaként 2004-ben mellesleg Oscar-jelölést is kapott).

Korán elvetélt hegedűsként számomra a Royal Symphonic Orchestraból a vonós szekció jelentette a legnagyobb élményt. A zenészek láthatóan jól érezték magukat a bőrükben és sikerült felvenniük a koncert tempóját. Különösen úgy, hogy a legtöbb szám oroszlánrészét ők kapták. Steven Mercurio vezényletével hol a vadnyugatot idézték meg (This Cowboy Song), hol New Orleans sikátoros utcáiba csalták a közönséget (Moon Over Bourbon Street), hol pedig táncra invitáltak (All Would Envy).

A koncert minden részletre kiterjedő ismertetése meghaladja e bejegyzés terjedelmét és az én képességeimet is, ízelítőnek így legyen elég ennyi. Találkozzunk tehát június 30-án a Budapest Sportarénában, hogy (még egyszer) saját fülünkkel győződhessünk meg az itt leírtak hitelességéről.

2 komment

Címkék: koncert sting

A bejegyzés trackback címe:

https://onstage.blog.hu/api/trackback/id/tr482710720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

attis · http://sting.hu 2011.03.20. 14:45:33

"...ezúttal is a Royal Symphonic Orchestrával lép színpadra"

Nem, idén nem a Royal Philharmonic Concert Orchestra-val lép fel Sting, hiszen a nyári turnén szinte minden országban/városban más-más zenekar lesz mögötte. Talán reménykedhetünk, hogy Budapesten egy magyar zenekar kíséri Stinget. A karmester pedig Sarah Hicks lesz.

Mindenesetre örülök, hogy rátaláltam erre a blogra!

üdv: Attis
Sting.hu

akacteastab 2011.03.20. 16:30:21

Kedves Attis!

Köszönöm az építő hozzászólást!
Remélem, bárki is "kíséri" Stinget, azt a lehető legmagasabb színvonalon teszi majd,legyen az magyar vagy sem:)

Üdv:akacteastab