Lassan két éve, hogy nem írtam a szolnoki Szigligeti Színház bemutatóiról. Az igazság az, hogy nem nyújtott elég inspirációt: mikor Balázs Péter a teátrum élére került, még jól esett a változás, ám mára nézőként belefásultam az igazgató által elképzelt konzervatív színházba. Ez alkalommal is Eugene O′Neill és egy, a Szín-Mű-Helybe eldugott bemutató kellett ahhoz, hogy elhatározzam, gondolataimat írásba foglalom.

Október 6-án mutatták be a szolnoki kisszínpadon az Utazás az éjszakába című drámát. Bár meggyőződésem, hogy az elmúlt másfél évtizedben – amióta a színházat látogatom – végig a tragédiák és Shakespeare voltak a társulat erősségei, mégis a vígjátékok, zenés darabok, operettek vannak túlsúlyban a repertoárban, ugyanazzal a pár színésszel, egyre egysíkúbb alakításokkal. A komolyabb művek pedig a Szín-Mű-Helybe kerülnek, és amikor minden évben nagy meglepetésre sikeresnek bizonyulnak, van lehetőségük átköltözni a nagyszínpadra.

Nem mintha ezek az előadások formabontóak, újszerűek lennének (az nem fér el a konzervatív színházban), csak jó darabok, jól eljátszva, egyszerűen megrendezve, hagyományos díszletek között. Így van ez alanyunk esetében is: a színházi élmény javát O′Neilnek köszönhetjük, aki önéletrajzi drámájával mesterművet alkotott. Ehhez már csak hozzátenni és ebből elvenni tud valamennyit a színészi játék.

Ott van rögtön Császár Gyöngyi, akit a színház talán újra felfedezni látszik. Szerencsére, hisz régóta kiemelkedően jól játszik a szolnoki színészek közt, és ez itt sincs másként. Ezúttal is feltűnik Barabás Botond és Dósa Mátyás, akik jóformán minden bemutató kötelező résztvevői. Barabás esetében ez többnyire nem sok örömet jelent a számomra, de O′Neil darabjában ő is jól szerepel. Dósa, akinek alakításait általában kedvelni szoktam, ezúttal sem okoz csalódást. Egyedül azt sajnáltam, hogy Karczag Ferenc játéka sokszor megtörte a színházi élményt. Emelt hangvételben elmondott szavainak többségét még ebben a kis térben sem értettem, szavai összefolytak.

Ezzel együtt, ennek ellenére, az Utazás az éjszakába mindenképpen a jobb szolnoki előadások közül való (pedig ezek száma egyre kevesebb). Bár meglepetésre nem kell számítani most sem, de ha valaki Szolnokon olvasás helyett egy téli estén inkább a megszokott színészek szájából hallaná O′Neil darabját, akkor megéri jegyet váltani.

U.i.: A darabhoz kiadott szórólap sajnos ugyanolyan gyenge, mint a színház bármely kiadványa. Igazán kár, hogy egy ilyen jelentős kulturális intézményben nincs, aki korrektúrázni tudna, vagy a tipográfia igényességére ügyeljen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.