Lásd még november 29-i kritikánkat!

Sőt, egyidőben. Csak az egyik az m1-en, a másik pedig a Viasat 3-on. Mármint improvizációs komédia a tévében. A Beugró alkotói új fába vágták fejszéjüket: a rövidformátumú színházi improvizációs sorozat mellett elindították annak hosszúformátumú édestestvérét a megújuló királyi csatornán Mindenből egy van címmel. Mindkettő péntek esténként cirka negyed kilenctől tekinthető meg az éterben.

©Filmservice

Kezdjük az ismerttel: a Beugró a héten már a nyolcadik évad negyedik adásával jelentkezett, természetesen számos újítással. Kevésbé természetesen kifejezetten jó újításokkal. A díszletet ért kritikák meghallgatásra találtak (tudjátok, az fehér, szűk, orvosirendelős hangulatú). Úgy döntöttek, a közönség kezébe adják a döntést. Nos, a díszlettervező viszont nem akart engedni az igazából, így a díszlet maradt, ellenben felajánlott három újraszínezési lehetőséget. A legijesztőbb lehetőség egy elemenként különböző neonszínekkel kiszínezett változat volt. Egy fokkal barátságosabb volt az egyszínű sárga variáció, ami viszont továbbra is túl rikító volt (lásd még: fehér). A harmadik, elfogadott opció a sajnos szintén több színű, ellenben kifejezetten barátságos színekből álló díszlet lett.

Ez alkalommal nem kaptunk új játékokat (azaz de, a tegnapi adásban volt egy), hanem minden rész tematizált. (Ezekről szintén a nézők szavazhattak.) Ez határozottan jó ötlet volt, mivel visszarángatta az írókat és a színészeket is a korábbi évadok (néha már a késő hatvanas, korai hetvenes évek csömörfilmjeire emlékeztető) fáradtságából, új lendületet adott a műsornak. Sajnos a technikai színvonal nem emelkedett, a hangkeverésen van mit javítani. Az előző évadban megismert Ruttkay Laura csatlakozott a csapathoz, immáron rendszeresen találkozhatunk vele. Ami viszont mosolygásra késztet, hogy a plusz bennmaradt a műsor címében, ezzel megcáfolva a januárban hangoztatott ideológiát (miszerint a tagkeresés miatt kapta a hetedik évad a nevét).

Hát, akkor ennyit a régi ismerősről, az újoncról a tovább mögött folytatom.

Az m1 sorozata sok tekintetben különbözik: a szereplők állandóak, a történetük (válás után egy házaspár egy üzlethelyiségen osztozik) – amennyire lehet – konzekvens, a jelenetek hosszabbak (akár huszonöt perc összefüggő). Amiben viszont hasonlít: az improvizáció és a készítők hozzáállása. Az előbbi jó, az utóbbi nem annyira.

©Filmservice

Az alap felállás szerint a színészek eljátszanak egy ötperces szkriptelt jelenetet, majd megismétlik (immáron bő húsz percben) a fülükbe kapott utasítások alapján alakítva, hozzáimprovizálva. Ez jól hangzik, ám a gyakorlatban ezt nagyon nehéz érdekesen megoldani. Sokszor többször is neki kell futni a jelenetnek. Ezt a készítők úgy hidalták át, hogy a laposabb részeket kivágták, de sajnos ennek gyakori és gyors vágások lett az eredménye, ami csúnyán rombolta a befogadói élményt. Sajnos amit a Beugróban meg lehet tenni, egy ilyen ’komolyabb’ műfajban már nem veszi olyan jól ki magát. Valójában, szerintem, még a készítők se teljesen biztosak abban, hogy mi akar végül lenni a sorozat: a színházi improvizáció vagy a többkamerás szitkom a cél. Pedig a kettőt máshogy kell kezelni. Az előbbihez túl kötött a sorozat jelenlegi formája; a második viszont nem engedi meg azokat a szerepből történő kieséseket, amik bekerültek az első rész végső változatába.

Ezt támasztja alá, hogy tegnap nem az első felvétel (augusztus 31.) anyagát láthattuk, hanem a másodikéit (szeptember 12.). A két előadás között ugyanis a díszleten is változtattak, a színészek szerepein is. A díszlet egyébként nagyon ötletes, jól kivitelezett, szép (csak az a nagy talány, hogy miért belülről olvasható a Conditorei név, miért nem az utca felől). Egyetlen hátránya, hogy van benne egy mosdó, ami néha egyáltalán nem vicces szituációkat is szülhet. A két állandó színész (Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter) már sokszor bizonyított, őket nem kell bemutatni, viszont a három fiatal színész (Szatory Dávid, Klem Viktor és Földes Eszter) legalább olyan jó, ha nem jobb, mint ismert kollégáik. A sorozat fényképezését, színvilágát is érdemes megdicsérni, ahogy a főcímet (ami viszont túl sokszor lement) – csak az fránya vágási politika ne tette volna teljesen összeszedetlenné a részt.

Egy szó, mint száz (avagy egy szónak is száz a vége, ahogy az Debreczeny Csaba bizonygatta tegnap): a Mindenből egy van nagyon sikeres, mit több jó sorozat lehet, ha a stábban is végre letisztul, mi a feladatuk, beindul a műsor, addig viszont nekünk még várnunk kell egy kicsit.

És végül legyen itt a Beugró egyik része és egy hosszú Mindenből egy van előzetes:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.